Településünkről

Történelem

Méra területén az ősidők óta laknak emberek, amelyet bizonyít a (Felső-) Méra határában lévő őskori földvár maradványa, valamint a Bélus-patak mellett elhelyezkedő késő őskori földvár maradványa, valamint a Bélus-patak mellett elhelyezkedő késő bronzkori lelőhelyek.

A kereskedelmi útvonal közelsége, valamint a térséghez mérten mezőgazdasági művelésre jól használható területek megléte miatt a XII. századra egymás mellett “Al-Mera” és “Felw-Mera” néven két település alakult ki, ezek közül a tatárjárás idején (1241-42) a Tekus ispán birtokát képező “Al-Mera” elpusztult.

Első ismert okleveles említése 1256-ből IV.Béla király (1235-1270) uralkodásának idejéből való “Mera” néven.

Az elpusztult alsómérai részt Tekus ispán az ország-újjászervezés időszakában feléleszti, amelyet V. István (1270-1272) 1271-ben a korona birtokába helyez. A területet IV. László (1272-1290) 1273-ban visszaadja a Tekus család részére “Wlmera” néven. A XIV. század elején 1302-ben Bogáti István a püspöktől engedélyt kapott arra, hogy Alsó-Mérán kápolnát építsen. A kápolna felszentelésétől kezdve a településrészek gazdasági életén túl a társadalmi életük is kettéválik. A XV. századig a települések lakossága növekszik, ami az 1427-es összeírás alapján 39 adózó jobbágyportából áll (18 Felső-Mérán és 21 Alsó-Mérán).

A XVI. századra Felső-Méra térségben betöltött gazdasági szerepének megerősödését mutatja, hogy 1530-ban itt tartják a vármegye nemesi közgyűlést, valamint, hogy 1565-ben két malmot építenek a Hernádon.

A XVII. században folyamatossá váló török zaklatások 1639-ben elnéptelenítik, majd elpusztítják Alsó-Mérát; a felső-mérai lakosságot a Hernádon túlra kergetik. 1673-ban a meghódolt Felső-Mérát is felégetik a törökök. A településen birtokkal rendelkező Puki András fiai, István és Márton részt vettek az 1678-ban kezdődő Thököly-féle szabadságharcban. Puki István a harcok folyamán életét vesztette, Puki Márton pedig a szabadságharc bukása után Apaffy erdélyi fejedelem udvarába menekült.

A XVIII. századra Alsó-Mérán két jobbágytelek volt, Felső-Méra pedig teljesen elnéptelenedett a folyamatos felkelések, háborúzások következtében. Az 1720-1750 közötti időszakban elkezdődő betelepítések által a településekre a Szepességből magyar és tót betelepülők érkeztek. A falvak 1750 után dinamikusan fejlődésnek indultak, ennek következtében 1828-ra a lakosság száma Felő-Mérán 1065 főre, Alsó-Mérán pedig 500 főre növekedett.

1791-ben baráti meghívásra Mérára érkezett Dayka Gábor költő, aki itt írta legszebb verseit. A település a költő kedvelt helye volt.

A XIX. században a fejlődésnek gátat szabott a nagybirtok, a település lakosságát megtizedelte a kolerajárvány, valamint a szőlőterületeket megtépázta a filoxéravész.

A II. világháború utáni időszakban 1950-ben Alsó-Méra és Felső-Méra egyesül Méra néven. A szocializmus éveiben létrejön tanácsa és a valamikori különálló települések termelőszövetkezetei 1966-ban “Új Élet” néven egyesülnek.

A fokozatosan fejlődő településről a fiatalok egyre nagyobb hányada járt el az 1960-as évektől kezdve Miskolc és más megyei városok iparába dolgozni, a helyi mezőgazdaságban inkább csak az idősebbek maradtak.

A demokratikus rendszerváltás (1989-90) következtében önkormányzat alakul.

Jelenlegi helyzete

Méra Közigazgatási terület 15,14 km2, napjainkban a településen található mintegy 580 lakásban 1827-en élnek. A települési önkormányzat közigazgatási feladatait önálló polgármesteri hivatalán keresztül látja el. Méra lakosságában meghatározó a szociálisan hátrányos helyzetűek száma. Az aktív korú (18-62 éves) lakosság között az országos átlagon magasan meghaladó a munkanélküliek aránya.

A település önálló háziorvossal rendelkezik, aki saját egészségházában végzi a rendelést. A lakosok részére a fog-, gyermek- és szakorvosi ellátás, valamint a mentőszolgálat Encs városában van biztosítva. A településhez legközelebb eső kórház (II. Rákóczi Ferenc) Szikszó városában, mintegy 30 km-re található.

A község körzetesítés nélküli napköziotthonos óvodával és általános iskolával (Dayka Gáborról elnevezett) rendelkezik. Méra önálló kultúrházzal bír és az általános iskolában a lakosság részére igénybe vehető könyvtár található.

A településen a Lungo Drom és a Roma Érdekvédelmi Egyesület helyi szervezetének van székhelye, amelyek tevékenységükkel elősegítik a romák társadalmi integrációját.A községben az időjárásbiztos út, az elektromos, az ivóvíz-, a csapadékcsatorna-, a gáz- és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépült. A hírközlési hálózat a kor színvonalának megfelelő, hiszen vezetékes telefon- és kábeltelevízió-rendszer is működik. A mobiltelefon-hálózati lefedettség szempontjából a terület jónak mondható.

Épített értékek

Református templom (alsó): 1893-ban épült (Molnár Mihály mester által), amely barokkos stílusjegyeket hordoz magán. Harangját (80 kg) Szlezák Rafael öntötte 1949-ben Rákospalotán.

Református templom (felső): 1332-ben román stílusú templom (1595 óta reformátusoké) állt a településen, amely 1794-ben leégett, de a helyén az 1795-1811 közötti időszakban újjáépítették jelenlegi formájában. Harangját (100 kg) Szlezák László öntötte 1934-ben Budapesten.

Purghy-kúria: A XVII. Században épült, klasszicista stílusú kúriaépület.

Híres emberek

Mérai család: Kihalt régi család, amelynek őse Bugachi István mester volt, aki 1293-ban a Méra nevű birtokot megvette Tekus comes fia László mestertől. Bugachi István és utódai a birtok után 1319-ben felvették a Mérai családnevet. Mérai Miklósnak és testvérének, Lászlónak Zsigmond király 1432-ben Pármában címert adományozott.

Puki család: Ősi nemesi család, amely a Pok vagy Puk nemzetségből származik.

Felső-Magyarországon (Borsod vármegyében) először Puki Péter tűnik fel 1590-ben, akinek a fia, András nőül vette Balai Katalint 1603-ban és feleségének birtokára, Alsó-Mérára kötözött.

Gazdasága

Mérán 50 vállakozás működik, amelyből 4 betéti társaság, 10 Kft, 8 Rt, 28 pedig egyéni vállalkozási forma. A településen a mezőgazdaság mellett megjelent az ipari termelés is, amely már egy egységes gazdaság kialakulásához vezethet. A község területe mezőgazdasági hasznosítás mellett az ipari termelésre is alkalma, hiszen a 3. számú fő közlekedési út és a Budapest-Miskolc-Kassa vasúti főútvonal mentén helyezkedik el.

Az állattartás visszaszorult, a turizmus pedig még nem alakult ki olyan szinten, hogy azzal komolyan számolni lehessen.